… a magyar könnyűzene élvonala beénekelte a hajdúszoboszlói rock klubot
Hajdúszoboszló – Koncertek most épp nincsenek a járvány miatt, viszont kitalálták a rockmenzát, és ha már szünet van, a helyet is felújították. Zenéről és életről beszélgettünk Káposztás Gergellyel.
A zene Káposztás Gergely életének szerves része. Az ma is, és az volt a nyolcvanas években is, amikor – ahogy emlegeti –, még szinte kölyökként a rockzenén nőtt fel. Nagy kedvencei abból az időszakból az Edda, a Karthago, a P. Mobil, a Piramis, a külföldiek közül pedig az AC/DC, az Iron Maiden, a Saxon, később a Guns and Roses és a Metallica.
Nagy Feróval a Rock Café udvarán
– Ezek nagyban meghatározták a zenei irányvonalamat – összegzi, mikor arról faggatom, mi vezetett annak idején a Rock Café nevű hajdúszoboszlói klub elindításához, amit a fürdőváros meg a megye határain túl is jól ismer a közönség, meg a szakma is.
– Egy gyerekkori álom valósult meg, amikor 2008. augusztus 8-án megnyitottunk – idézi a pontos dátumot Káposztás Gergely, és sorolja, honnan indult, honnan érkezett ide.
Tizenhat évesen már a vendéglátásban dolgoztam, érettségi után pedig úgy döntöttem, hogy szakács leszek. A Hotel Békében dolgoztam nappal a konyhában, éjszakánként pedig a bárban lógtam.
Abban az időben hat-nyolc helyen is élő zene szólt a városban, ott is egy nagyon jó zenekar játszotta az akkori idők tánczenéjét, és kifejezetten igényesen, magas színvonalon. Mára ebből már semmi nem maradt – teszi hozzá. – Az a közönség is más volt, nem feltétlenül a „nézését meg a járását” várták el a zenekartól. Megjegyzem, az éttermekben cigányzenészek is játszottak, s ők sem akármilyen muzsikusok voltak – mind a mai napig szeretem azt a zenei világot is, hiszen része az is a bárok, az éjszakai élet, a vendéglátás világának.
Amikor arról kérdezem, nagy zenerajongóként hogyhogy nem alapított zenekart, mosolyogva legyint.
– Amatőr zenészként én csak „kínlódom” a basszusgitárral. De szeretek kínlódni vele…
Visszatérve a klubhoz, felidézi, hogy fiatalon sokat utazott.
– Jártam a világot, kikeveredtem Párizsba is a 90-es évek elején, ahol nagyon nagy nevekkel találkoztam: Bon Jovi, Sting, Gary Moore – hogy csak néhányat említsek. S nagyon sok olyan zenei klubban megfordultam, melyek arra ösztönöztek, hogy létrehozzak én is egyetitthon. Úgy gondoltam, legyen ez egy mindennap nyitva lévő söröző, ahol tematikus estek lesznek, mondjuk hétfőn AC/DC szól, szerdán Sting, pénteken Toto… S időnként megjelenne egy-egy zenekar is, amatőrök, akik megmutathatnák magukat a nagyérdeműnek.
A klub végül megszületett, s végül nem egészen ilyen lett, ám ez nem Káposztás Gergelyen múlott.
– Kiderült, hogy a hétköznapokat el kell felejteni. Az viszont nem változott, hogy 13 év után is azt mondom, szeretek helyt adni az ifjú formációknak. Megmondom őszintén, úgy vagyok vele, ha valakin látom, hogy fiatal és feltörekvő, segítek neki, de ha valaki úgy gondolja, hogy neki kijár a siker, a csillogás, azzal nem tudok és nem is akarok semmit kezdeni. Sokszor megfordult nálam az Éva Presszó, a Tortuga, a Signal Moto-Rock az idősebbek közül, vagy Csordás Laci bácsiék, akik Black Sabbath-ot játszanak, de mellettük itt voltak, itt vannak a nagyok is természetesen. 13 év alatt a magyar könnyűzene élvonala beénekelte a hajdúszoboszlói Rock Cafét.
A klub hamar népszerű lett, s hiába nem egy százezres hazai városban üzemel, ismert, elismert helyszíne a hazai rockvilágnak.
– A tízéves bulin a kertben állítottuk fel a színpadot, és legalább ezer nézőnk volt. Olyan nevek jöttek el és ünnepelték a klub születésnapját, akikről még álmomban sem gondoltam, hogy itt találkozhatok velük…
De kezdjük ott, hogy szerettem volna, ha az a banda nyitja a bulit, akik először játszottak itt: ez volt az Acoustic Gallery, Koroknai Árpi és barátai, akik majdnem ugyanabban a felállásban léptek színpadra, csak Kozma Norbi nem tudott eljönni, mert Rúzsa Magdival turnézott éppen. Aztán csatlakozott hozzájuk Keresztesi Ildikó, majd felment a színpadra a B52 zenekar Jankai Béla vezetésével és önálló műsort adtak. Közben megjelentek azok az emberek, akikkel olyan sok bulit csináltunk együtt, a két Sipos, Tamás és Péter az Irigy Hónaljamirigyből, de eljött Czutor Zoli is (Nyers, Belmondo). Hihetetlen és felejthetetlen pillanat volt számomra, amikor felcsendült az egyik legszebb magyar dal, a Szállj fel magasra, és
Révész Sándor felsétált a színpadra… Tudom, nagyon nehéz ember, de csodálatos lélek, fantasztikus hangja van még ma is. Ott volt a régi zenésztársa, Závodi Janó is, majd Pataky Attila és a fia is színpadra lépett… A finálét soha nem fogom elfelejteni: az est fellépői egyszerre vonultak a színpadra, s énekelték el az Álmodtam egy világot című dalt.
Egy klub persze nem élhet csak a múltjából, a tízéves nagy születésnap után elkezdődött a következő évtized. Ahogy Káposztás Gergely összegzi: számtalan csodálatos este volt itt a 13 év alatt, 1700 élő koncert, nagyon sok buli.
S hogy mi fér be a Rock Caféba?
– Profiljából adódóan a klub helyet ad sok minden másnak is. Havonta például egy-egy retró partinak, mert kértek arra, hogy legyen egy ilyen buli is, egy zenés, táncos est. Engedtem a kísértésnek, s belementem, mert hiszek abban, hogy mindenkinek biztosítani kell a szórakozásai lehetőséget.
Közben kitört a koronavírus-járvány, ami a koncerteket rendesen hazavágta.
– Nem könnyű, de azon vagyunk, hogy túléljük mi is. Elkezdtük például csinálni a rockmenzát, ami besegít a költségek kitermelésébe. A főzésre van személyzet, én az árubeszerzésben segédkezek, futárok viszik az ételeket, a gyerekeim is besegítenek mindenbe, amibe csak tudnak.
Nagyon büszke rájuk, hallatszik a hangján, amikor meséli, hogy Bálint a gimnázium mellett gitározni tanul és dalokat ír, Dóra lánya pedig szintén közel esett ahhoz a bizonyos fához, mert a vendéglátást választotta, Budapesten, egyetemen tanulja ezt a szakmát.
Aki járt már a Rock Caféban, tapasztalhatta, hogy Hajdúszoboszló egy kellemes kertes házas övezetében működik. Amikor arról érdeklődöm, a szomszédok hogy viselik a helyet, Káposztás Gergely úgy fogalmaz: élni és élni hagyni.
– Be kell tartani a játékszabályokat. Nem fogok metálbulit csinálni nyitott ajtónál őrületes hangerővel. Olyan szinten leszigeteltük a benti klubot, hogy ne menjen ki semmi zaj lehetőleg. Figyelünk arra is, hogy a bulikat emberi időben befejezzük, ha pedig kint a kertben szervezünk programot, azt előre jelezzük a városban élőknek. Nem jellemző, hogy minden hétvégén hangos, hajnalig tartó bulikat csinálnánk.
A zárva tartás időszakában egyébként még egy nagy munkába vágtak Káposztásék.
– Szépen felújítottuk klubot, ez is a gyerekeim ötlete volt, ha már leálltunk, csináljuk meg, amihez régen nyúltunk. Volt egy elképzelésünk a klubról, hogy nézzen ki, kaptuk magunkat és nekivágtunk, festettünk, szépítettünk. Mindent a család csinált, a feleségem, a gyerekek, de a személyzet és a barátok is megjelentek és segítettek a munkában.
A Rock Café közönsége egyébként közel 90 százalékban városon kívüli, a környező települések lakóiból tevődik össze – árulja el Káposztás Gergely, hozzátéve, hogy Hajdúszoboszlón viszonylag kevés a fiatal, a szórakozni vágyók száma is csökkent.
– Nem panaszkodom azért, mert jönnek és szívesen jönnek, akik kedvelik az élő zenét.
Ahogy a vendéglátásban sokan, ő is reméli, hogy egyszer vége lesz a bezárkózós időszaknak.
– Szeretnénk már menni, haladni tovább, kezdeni az életet, nagyon várjuk, hogy végre kinyissunk. Az már egy nagy ajándék lesz az élettől, ha megkapjuk az esélyt arra, hogy vendégeket láthassunk, s fogadhassunk a hajdúszoboszlói Rock Caféban, ahol a rock örök és elpusztíthatatlan…
Forrás: DEHÍR
https://www.dehir.hu/kultura/13-ev-alatt-a-magyar-konnyuzene-elvonala-beenekelte-a-hajduszoboszloi-rock-klubot/2021/01/31/